- Kolibri-tó (Eternity Springs 2.)
Leírás:
Üdvözöljük ismét Eternity Springsben, a Sziklás-hegység vidékén megbúvó varázserejű kisvárosban!
Az Angyalszárnyak olvasói már jól ismerik, miben is rejlik e varázserő, amelyre A Kolibri-tó történetében Sage Anderson és Colt Rafferty sorsa az újabb bizonyíték. A fájdalmas emlékektől gyötört orvosnő és a gyerekkori nyaralásai színhelyén menedéket kereső férfi külön-külön képtelenek volnának rémálmaikat kordában tartani, ehhez csak egymásra találásuk adhat esélyt – no meg Eternity Springs, a hely szelleme.
***
Hát ez a könyv aztán tényleg letaglózza az embert. (ez most jó értelemben mondom)
Bár nem a vidám, mulatságos kategóriába sorolható, szerintem fantasztikus könyv.
Van ebben minden, szerelem, dráma , hit, rejtély, remény... - és még sorolhatnám.
De az ami igazán megfogott az a stílus, ahogy az írónő a történetet kikerekíti. :)
Valójában az ilyen könyv nem az én világom, pontosabban megfogalmazva ritka az a pillanat amikor egy hasonló könyvet veszek a kezembe. Valószínűleg azért mert eléggé kimerít a folytonos dráma a könyvben.
Viszont időnként szükség van drámára is. :) - ez könyv pedig tele van vele.
Maga a történet nem egy Oscar díjas alkotás, de amit ebbe az írónő belesűrített az a lényeg.
Engem nagyon lenyűgözött a stílusa ahogy az emberek személyiségét mutatja be. Mindegyiknek meg van a maga problémája személyiségének egyedisége, és nem érzem egyikükben sem a sablonosságot.
A két főszereplő stílusa és kapcsolata kicsit rendhagyó volt. Ugyanis azt éreztem hogy Cholt ad (jelképesen és fizikailag is értve) Sage pedig elfogadja vagy éppen elutasítja a segítséget. Komolyon miközben olvastam sokszor bele tudtam volna rúgni a fenekébe. Egyszerűen fárasztó tud lenni az állandó huzavona.
Persze sajnáltam is a nőt, hogy szörnyűségeken kellett keresztülmennie, és most szenved miattuk. De ez volt hogy nem jutott el hozzám mikor olvastam.
Ami szerintem mesteri volt ebben a könyvben az a késleltetés, ahogy fokozatosan kiderül az igazság Sage problémájáról. Az írónő mindig odahint az olvasó elé egy kis darab információt,és mikor már elbízza magát az ember hogy végre megtudja az igazat, akkor visszavonulót fúj. Egyszerűen a főszereplője szájába adja a szavakat arról hogy nem képes megmondani és kész. - Továbbra is fennmarad az ember érdeklődése, sőt fokozza a kíváncsiságát. És ez egészen így megy majdhogynem a könyv végéig.
Most mondhatnám hogy ez szerintem rossz volt a könyvben, vagy hasonló- de nem tudom, én úgy vagyok vele, hogy bár bosszantó mégis csak az a történet egyik csúcspontja. (szerintem legalább is.)
A másik ami szerintem szintén bosszantó de nagyon jó ebben a könyvben, az az hogy hogyan lehet több szempontból nézni egy- egy szereplőt vagy helyzetet. Ezzel elérve az hogy egyik szemszögből szánjak egy szereplőt, de a másikból nézve megvessem, rosszat akarjak neki. - Na hát ebben a könyvben rengeteg ilyen van. Sokszor volt, hogy el kellet gondolkoznom rajta. Példának fel lehet rá hozni azt a részt amikor felbukkan Sage nővére, Rose.
Kezdetben szerettem volna megfojtani azt a nőt, mert kegyetlenül bánt a húgával. És szerintem nem érdemelte meg. Aztán kiderül, hogy rákos. Na mondom oké, most már utálni nem lehet hiszen beteg.
Majd következik, hogy valójában Sage a hibás, mert nem bírta elviselni azt a tényt hogy a nővére rákos, és ezért elfutott. És még sorolhatnám.
A lényeg az, hogy ami nagyon jó ebben a könyvben szerintem az, hogy több oldalról vizsgál meg történeteket, embereket, és jól összekuszálja a dolgokat. Amivel egy igen izgalmas rejtvényt fabrikál az olvasónak. :)
Sage egy erős, de most összetört személyiség, szüksége van egy támasztékra aki segíti, ez Chol.
Bár bizonyos szintig csodáltam Saget, e mellett sokszor megfordult a fejemben, hogy egyszerüen nem csak gyáva-e. Viszont a könyv vége megcáfolt benne, hogy az lenne. Szerettem mint szereplőt, de nem ő volt a kedvencem.
Chol, hát ő meg túl nyomulós volt ami azt illeti. Bár ezt lehetett érezni nem volt látványosan az, ha csak meg nem vádolta a nyomulással Sage. Igazából egy szinte teljesen önzetlen pasi, ami arra enged következtetni, hogy ilyen nincs is. De hát a könyvekben minden megtörténhet. :)
Tökre tetszett, hogy ennyire önzetlen volt, a gesztusai amivel Sagenek szerzett örömet, és még sorolhatnám...
Az pedig amikor egy pillanatra, elvakult az érzelmeitől és hibáztatni kezdte Saget még talán jogosnak is gondoltam, így az sem zavart vele kapcsolatban.
Én őt mondanám a kedvenc szereplőmnek, bár nagy valószínűséggel csak azért mert a majdnem álom pasi megtestesítője. :P
Ha szereted a drámai helyzeteket, akkor olvassad el, de komolyan. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése