Maggies Stiefvater: Hollófiúk
Cselekmény (moly.hu):
Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt. Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél. Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.
***
Majdnem egy hónapja már, hogy elkezdtem ezt a könyvet. Valahol a 20. fejezet magasságában hagytam abba az olvasást, de nem azért mert nem tetszett, csak egyszerűen nem éreztem késztetést arra, hogy tovább olvassak. A napokban végül befejeztem a regényt, és összességében elmondhatom, hogy nem okozott csalódást.
A témája még a sok fantasy után is kicsit szokatlan volt számomra, nem igazán olvastam még hasonlót. A könyv kulcsmotívuma a szellemek világa, megjelenik benn az ezotéria, a jóslás, valamint médiumok, paranormális jelenségek is. Nem áll hozzám közel az ilyesmi, mégsem volt zavaró a jelenlétük, tökéletesen passzoltak egymáshoz ezek az elemek. A történet fordulatai is tetszettek, nem voltak túl kiszámíthatóak, de légből kapottak sem, jól követhetőek voltak az események.
A könyv végét kicsit sűrűnek éreztem az előző fejezetekhez képest, sok minden volt néhány oldalba tömörítve, miközben a regény első felében alig volt számottevő esemény. A befejezés viszont tetszett; nem tipikus happy end, mégis jó lezárásnak tartom egy folytatásos könyv esetében. Ezzel az írónő eldolgozta a történetben megjelenő mellékszálakat, viszont nyitva hagyta a főszálat, ami továbbolvasásra ösztönözheti az olvasókat.
Bár a sztori elnyerte a tetszésem, az írónő nem tudott teljesen meggyőzni: az E/3-as elbeszélés kifejezetten zavart, szerintem sokat von le a történet értékéből. Első személyben, szemszögek váltakozásával nekem jobban átjött volna az egész; kaphatott volna nagyobb hangsúlyt a stílus, hiszen a jó sztori nem minden. Korrekt könyv, de számomra nincs meg benn az a kis plusz, amitől kitörő lelkesedéssel vetném bele magam a folytatásba, nem érzem azt, hogy muszáj megtudnom, mi lesz a történet vége. Simán másik könyv után nyúlok; valami üdítőbb stílusú regényre van most szükségem. Nem kizárt, hogy elolvasom majd a második részt is, de ha most bemennék egy könyvesboltba, biztosan nem azt kapnám le a polcról.
A maximálisan adható 5 pontból 4-re értékelem, mert számomra ez a könyv E/1-ben lett volna az igazi. A történet jó, de véleményem szerint így nem megírva, pusztán leírva van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése