Robin Kaye: Rómeó, Rómeó
Leírás:
Rosalie Ronaldi minden, csak nem konyhatündér…
Dominick Romeo azonban imád főzni, takarítani, elképesztően gazdag és jóképű.
Dominick Romeo Donald Trump brooklyni megfelelője, csak éppen rendes frizurája van, szuperül néz ki, és elképesztően gazdag. Egy este munkaruhában beugrik egy vontatókocsiba és hazafelé igyekszik, amikor meglátja a defektes kocsija mellett toporgó, spanyolul szitkozódó Rosalie-t. Felajánlja neki, hogy hazaviszi, és másnap megjavítja az autót. A lánynak fogalma sincs, hogy egy milliomossal beszélt meg randevút másnap estére, és Nick örül, hogy valaki végre önmagáért, nem pedig a pénzéért kedveli.
Rosalie tanácsadóként segít a csőd szélére sodródott vállalkozásokon, és az egyik új ügyfele pont egy olyan autókereskedés, melyre Nick is szemet vetett. A férfinak mielőbb színt kell vallania, nehogy a lány rájöjjön a titkára, de sehogy sem bírja rászánni magát.
Sok vicces fordulat után végre mindketten rájönnek, hogy az ég is egymásnak teremtette őket.
***
FIGYELEM!!!
Aki szereti a dögös és házias pasasokat, az olvassa el!!!
Ugyan is Nick Rómeo egy ilyen fickó. :)
Mos, főz , takarít, gondoskodik a "halálán" lévő Rose-ról és e- mellett egy nagy és sikeres autószerelő vállalat nagymenő tulajdonosa. Egy szóval: ÁLOMPASI
Szinte már-már tökéletes. :P
Ami egészen "vicces" tekintve, hogy ebbe nem szándékozom belekötni. PL.: Mint, hogy ez agypusztítónak, borzalmas , halálra untat vagy hasonló.
Szerintem ahhoz, hogy én ezt ne találjam fárasztónak, egy varázslónak kell lennie az írónak. (vagy csak valami rövidzárlat volt az agyamban, míg olvastam :) ) - Nagyon jó a stílusa, viszi magával az embert.
A női főszereplőnél már más a helyzet, mint a férfinél.
Rendetlen, szétszórt, bár sikeres , de a kapcsolatai siralmasak. Csak egy igazán hűséges és szeretett férfiú van az életében, az is a kutyája, Dave. -.-
És pontosan ezért szimpi nekem a csaj. :)
Nem egy pedáns és tökéletes nő , ami azt illeti.
Egészen hétköznapi, ami nagyon üdítő tud lenni, a mostanában megjelenő romantikus könyvek világában.
És ezt most nem a szürke ötven árnyalatában lévő "szürke kisegér" női főszereplő hétköznapiságra értem. Ez valóban , vagy majdnem valóban reális bemutatás. Se nem ronda, se nem gyönyörű vagy ne adj isten szürke kisegér. Átlagos. :)
A könyv elolvasása után pedig arra kellet rájönnöm, hogy a női és férfi általános jellemzői felcserélődnek.
Ritka amikor ez történik egy könyvben. Legalábbis az eddig olvasott könyveimben, jó hogy ha még egyszer előfordult.
Ezt a jellemzőt én pozitívumnak fogom fel, mert így nem éreztem a nagy sablonosságát a dolgoknak. Már mint, hogy a nőnél: házias, vagy érzékeny, letaglózza a férfi látványa, nem tud ellenállni neki, beleszeret a fickóba és elképzeli vele a jövőt , vagy hasonlók. A férfinál: kemény, macsó gyerek, de belül "érzékeny", egyáltalán nem házias, azaz egyszerűen él-> pontosabban lefordítva: kaját rendel, általában kínait, illetve egyáltalán nem akar kötődést- (menekül a kötődés , házasság elől). :/ Kész sablon, és a legtöbb romantikus könyvre rá is húzható. Itt megcserélődnek a dolgok. Ami szintén üdítő. Érdekessé teszi akár a mindennapi eseményeket is.
Szerintem ez lehet annak a titka hogy miért tetszett nekem annyira ez a könyv, tekintetbe véve az egyszerű történetet. Bár sokszor mondtam ,hogy inkább a stílus mint a történet számít. :)
Ha egy kis nyugalmat szeretnél, kezd el olvasni ezt a könyvet. Könnyen kiszámítható, szívfájdalom igazán nincs benne. De mégis szórakoztat és jobb kedvre derít. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése