Alex Markov és Daisy olyanok, mint a tűz és a víz. Alex mogorva, (természetesen) jóképű és igazán modortalan azokkal a nőkkel, akiket nem tart többre haszontalan, pénzleső piócáknál. Daisy egyszerű üzleti megállapodásnak reméli a házasságukat, Alex azonban lerántja a felső tízezer világából és ragaszkodik hozzá, hogy Daisy vele tartson oda, ahol dolgozik. Upsz, elfelejtettem megemlíteni, hogy vándorcirkusz igazgató. Daisy ellenben a végtelenségig undorodik az állatoktól. Az undoránál már csak a félelme nagyobb. Amikor márkás ruhában és magassarkúban megérkezik a cirkuszba, úgy érzi magát, mint egy partra vetett hal. Daisy Devreaux az a fajta nő, akit túl gyakran ítélnek meg a megjelenése és a híre alapján, Alex pedig elköveti azt a megbocsáthatatlan hibát, hogy mindkettőt megteszi. Ez a lelketlen férfi azonban méltó társra talál Daisyben, akinek semmi mása sincs, csak a hatalmas szíve. Harca azért, hogy elfogadják és tiszteljék, fájdalmas és őszinte; együtt sírunk vele. Azt hihetnénk, hogy meg fog törni a megpróbáltatások súlya alatt, ám ehelyett felnő. Megtanulja, hogy az az ember, aki partikra járt, nem az igazi Daisy volt. A szenvedély nemsokára égi magasságokba repíti őket védő háló nélkül.
***
Ennél a könyvnél is úgy jártam, mint a Latin szeretőnél. Az elején majd meghaltam, annyira nehézkesen indult. A férfi főszereplő, Alex mondjuk nem irritált, de annál inkább unszimpatikus volt Daisy. Legszívesebben megfojtottam volna, de volt alkalom amikor nagyon sajnáltam, és szurkoltam neki. Egyszóval nagyon megoszlott a véleményem vele kapcsolatban.
De ahogy lenni szokott, ahogy beindultak az események egyre jobban megtetszett a könyv. Daisyt annál inkább megkedveltem és talán még azt is mondhatom, hogy ő lett a kedvenc szereplőm. Alexet viszont egyre inkább ki nem állhattam. Sheba pedig aki a "nagy fő gonosz ", hát őt nem csak hogy az egész könyv során irritált, de volt hogy még bolondnak is tartottam. De valahogy ő is pozitív szereplővé vált számomra a könyv legvégén, valahogy minden szereplő a hibáik ellenére szerethetővé vált. :)
Szóval fenekestül felforgatta az elképzeléseimet az írónő a szereplőkkel kapcsolatban.
Voltak a könyvben kedvenc részeim is, amik feldobták és vidámmá tették a szomorú pillanatokat. Ilyenek voltak: Daisynek a tigrissel és az elefánttal való részei. (Ezeken nagyon sokat mosolyogtam.) De ott volt Heatherer bugyuta kis "szerelme" Alex iránt, ami nem is igazán vicces, mint inkább kínos volt, de ahogy a végén kimagyarázta magát az nagyon megmosolyogtatott.Ebben a könyvben voltak nehéz, szomorú, vidám és megható pillanatai is, és talán a sokszínűsége miatt tetszett olyan nagyon. :) Ha valaki szereti a drámákat az olvassa el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése